PILINSZKY JÁNOS VERSÉRŐL
2013 július
STIGMA
Testvértelen szád meztelen
remegni kezd és tiszta
fénnyel ragyog fel melleden
az ismeretlen stigma,
bordáid közt a drága jel,
mely örök sebet éget
és többé sose tűnik el,
csak mélyebb lesz a mély seb.
Csak mélyül és be nem heged,
örök halállal árnyal,
s te fölállsz: növő szél vezet
a megnyílt éjszakában.
Átlépve házad küszöbét
útnak eredsz a csöndbe,
nem tudva merre és miért,
hogy áld ni fogsz vagy ölsz-e?
Csak mész. Köröskörűl hegyek
roppant magánya, itt-ott
kivert tanyák és félszerek
gazdátlan foltja villog,
és küldenek, hogy vándorolj,
bár buknál végre holtan
a puszta földre, ajkadon
kibékülő mosollyal.
De ekkor szűk ösvényre érsz
és hirtelen megállasz,
mögötted hosszú csönd van és
némán előtted áll az,
kiért elhagytad mindened,
száműzetésbe mentél,
mert sorsodat ki fejtse meg,
ki az, ha ő se testvér?
Megállsz előtte, meztelen
sebed kitárva, melyet
a messzeségből melleden
nehéz hatalma ejtett.
És vársz, mint fáradt katonák,
hisz nincs már senkid itten.
Ő visszanéz az esten át,
csak néz, és meg sem ismer.
A versben Jézus öt sebe közül a bordák közé szúrt lesz a lírai éné. Akit az önmegszólítás is lándzsavégre kap. A korai Pilinszky-versekben nemegyszer találunk önmegszólítást. Nem tehet mást a költő. Furcsa lenne bejelenteni: ha egyet is, de megkaptam az öt stigmából. Viszont az önmegszólítás sosem teljesen önmagunknak szól, lesodor valamit vagy valakit az énből. Az ismeretlen stigma, / bordáid közt a drága jel, megismerteti a testtel a lélek szenvedését. Talán ezért ismeretlen. És talán azért drága, mert megsejteti a megszólítóval, hogy kijelölt valamiféle másságra. A vers mégsem annyi, hogy a lírai én(ek egyike) bejelentené, nagy költő lesz, vagy hogy megkísérli megváltani a világot. Ez a seb örök halállal árnyal. …útnak eredsz a csöndbe, / nem tudva merre és miért, / hogy áldni fogsz vagy ölsz-e? – A tét jóval nagyobb és bizonytalanabb – nem az emberi vagy a költői nagyság a cél. Pilinszky sok versében megy vagy indul el magányos ember. Útja most ahhoz vezeti, aki a sebet ejtette, ajándékozta, de aki mégsem ismer rá a megjelöltre. Nem megváltás ez, hanem annak iszonyata. Nem nagy költészet, hanem annak félelmetessége.
kép | vecteezy.com
