AZ IDŐN KÍVÜL KERÜLVE
1
SZÖVETDARAB, KRÉTASZILÁNK
Ha kiöntöm a fejem
tartalmát, mint egy
varródobozt, a spulni,
a cérna, a nehéz szabó-
olló és a könnyű szabó-
kréta az asztalra hull.
Takargatni való gondolatok
és a takarójuk. Én és
nem én. Szilánkok,
melyek rólam pattantak
le. Az asztal recseg,
de nem dől össze.
2
HA A JÓ VISZ EL
Ha csak gyávaságból
vagy jó, inkább ne is
legyél jó. Ha csak gyávaságból
vagy rossz, inkább
ne is legyél. Ha
csak gyávaságból
vagy középszerű, úgyse
gondolod ezt végig.
Ha bátorság visz el a
jótól, legyél gyáva.
Ha a jó visz el a
jótól, térj ki másfelé.
A kiválasztottakat ki
választja ki? Ki választ
ott, ahol nem kap választ
csak a föl nem tett kérdésre?
Ő bizonytalan, kételkedő.
Elegem van a jókból.
3
AZ UTOLSÓ ÍTÉLET VESZÉLYEI
A mennybe végül úgyis a bűnösök
jutnak el? A jók, ha jók,
elnézhetik-e, hogy míg ők
túlvilági kéjbe jutottak,
mások, gyengébbek, örök
kárhozatra vettessenek?
Kárhozat? Ami kárt
hoz, a jók elirigylik.
Mert megszerették az
alázatot. A nagy
bűnösöknek nem kell
a menny se.
Unják. Nekik elég
a purgatórium sok hegyi
hotelja. A mennybe a
középszerűeket, lúzereket
hajtják a földühödött
szentek.
Káromkodás, gyereksírás.
Valaki levizel a felhőkről.
Egy nő uborkát eszik.
Szebb jövő? Kit érdekel
az időn kívülre kerülve?
Válság. Üdvözülés-iszony.
kép | vecteezy.com
