A METRÓBAN LELŐTT DISZNÓ FELFEDEZŐÚTJA
1
Futott, mert azt se tudta, hol van,
mert azt se tudta, hogy ki ő,
sokat képzelt szomjúságában,
az éhség még nagyobb erő,
A túlvilágból lép elő,
a többiek közül elhajtja
az árulás felemelő
állaton túli rémalakja:
a világ változását összefogja.
2
Pár hete nem erdő az erdő,
a föld helyén száraz homok.
„Kinél a bűn, az eredendő?”
„Az emberekre gondolok.”
„Ezt állítják az okosok,
de mi még bízunk az emberben –
ami persze furcsa dolog.
Van bennük titokzatos szellem,
és gondolnak ránk.” „Többnyire csak elvben.”
3
A szemtelenségéért kitették
a fiatal vadmalacot
a kondából, így megfékezték
a lázadási hajlamot.
Most csörtet, fut, de nem zokog:
„Én mindennek utána járok,
az emberről majd megtudok
mindent, és majd mindent átlátok.
Barátság támad köztünk, és nem átok.”
4
Kiment a haldokló erdőből,
de kint a hőség még nagyobb,
az ember mindenhol előtör,
és nem jönnek az angyalok,
csak egy-két vadász oldalog,
és kiált: „Vissza az erdőbe!”
„De mégis micsoda dolog
jogot formálni közös földre,
amit a disznók kaptak mindörökre?”
5
egy disznó-forma túlvilági
lénytől, és őzek, szarvasok.
Tilos embernek felhasználni,
amit néhány állat kapott.
Egyetlen világ-birtokot
többeknek is kiutalhattak?”
A hegyről könnyen lejutott,
nekivágott a Duna-partnak.
Egy kalandvágyó többet nem akarhat.
6
Bár úszni sohasem tanult, de
mégis tudott, ilyen a lét,
sodorta a víz és ő tűrte,
körötte műanyag-szemét
örvénylett tarkán szerteszét.
Megállapította: szép az élet.
Nem vesztette el az eszét,
ezek azok a szenvedélyek,
mit minden lázadó magában érez.
7
A városban jutott a partra,
hol emberből túl sok akad,
a jót mind magának akarja;
furcsát lát, s rögtön elszalad,
állat lesz pillanat alatt –
ahogy azt megvetően érti.
Nem kellemes tapasztalat:
de egyszer el kéne beszélni.
Bár nincs más hallgatóm már, csak az égi.
8
A belvárosba érve tudta,
jó vége ennek nem lehet,
nem számíthat az angyalokra,
s megölhetik az emberek.
Élve a föld alá mehet,
betört a metróállomásra:
„Most megértem az életet!”
Magára ismert, aki látta.
Elindult lépcsőn le az alvilágba.
9
„A disznókhoz nem jut el hírem.
Ott is szükség lett volna rám.
Élni nem volt egy egész évem,
de itt megtalálom hazám.
Én tényleg hős voltam, az ám!
Felfedeztem a másvilágot.
A mélybe ugrás igazán
nem nagy ügy, megtöröm az átkot.
Sok kell még a végső a tudáshoz.”
kép | perplexity.ai
