KLÍMA-MENEKÜLTEK

WORLD PRESS PHOTO

A Salamon-szigetek nevű országban vagyunk; Ausztráliától nem messze, közel az Egyenlítőhöz, egész pontosan Fanalei szigetén. Kis méretű korallsziget, amely alig magasodik ki az óceánból. Ahogy az óceán szintje a globális melegedés következtében emelkedik, egyre gyakoribb, hogy a tengervíz be-betör a szigetre, a lakóházak és kamrák földszinti részeit is elönti. Ráadásul a sós víztől a talaj adottságai annyira megváltoztak, hogy lehetetlenné vált a növénytermesztés. A lakosság kénytelen elhagyni lakóhelyét, s átköltözni egy nagyobb Salamon-szigetre, vagy egészen máshova. Várható, hogy Fanaleit néhány évtized múlva elnyeli a tenger.

Egyelőre jobb helyzetben vannak az India déli csücskénél lévő kicsi Maldív-szigetek, mert a felszínük nemcsak egy-két arasznyival van magasabban az óceán szintjénél, hanem 1 méterrel. (De a legmagasabb pontjuk is csak 2,5 m.) Fő bevételük az idegenforgalom; a gyönyörű környezet vonzza a turistákat. Ugyanakkor mindenki tisztában van azzal, hogy évtizedes távlatban ezek a szigetek is víz alá kerülhetnek. A szállodai vendégek számára ugyanakkor ez az elmúlás-esély még növeli is az üdülésük értékét. Ami tovább növeli a turistaáradatot, mert bizsergető érdekessége van, hogy a vendég tudja: ahol most megszáll, az egy-két év múlva eltűnik az óceánban.

De hogyan változott a világóceán vízmagassága? Mérési adatok bizonyítják, hogy a Föld története során többször volt a maitól eltérő, extrém időjárás, így a jelenleginél sokkal alacsonyabb vagy sokkal magasabb a világóceán szintje.

• a 300 millió évvel ezelőtti nagy hidegben a földi víz számottevő része szárazföldi jég volt, ezért az óceánok vízmennyisége kevesebb, s nyilván alacsonyabb is a víz szintje. 100 méterrel alacsonyabb, mint ma.
• a 100 millió évvel ezelőtti melegben viszont még a sarkokon sem volt jég. Az óceánok szintje 180 méterrel magasabb is volt a mostaninál. (Ez a valamikori legmagasabb érték.)
• 125 ezer éve, a legutolsó jégkorszak előtt – vagyis már a Homo sapiens korában – valamivel melegebb volt, mint ma, a jéggel borítottság hasonló volt a mostanihoz, mégis 8 méterrel magasabb volt az óceánok vízszintje.
• a 20 ezer évvel ezelőtti (az utolsó jégkorszak hidegcsúcsa idején) extrém hidegben a Föld vízkészletének nagyon nagy része szárazföldi jég volt, ezért az óceánokban lényegesen kevesebb víz volt, mint ma. Az átlagos vízszint 120 méterrel alacsonyabb lehetett a jelenleginél. (Ez a negatív tengerszint-rekord). Anglia nem volt sziget, a Bering-szoros Csukcs-félsziget és Alaszka között akkor Bering-átjáró volt, ahol száraz lábbal át lehetett menni Ázsiából Amerikába. Így került a őskőkorszaki ember Amerikába.

Korunkban viszont – nagyjából másfél évszázada – a Föld átlaghőmérséklete megint emelkedik. Nem egyenletesen, hanem kiugrásokkal fölfelé és lefelé, de emelkedik. Ez a globális (vagyis bolygó-szintű) melegedés még természetes, hiszen kifelé jövünk az utolsó jégkorszakból. Ugyanakkor az ipari forradalom kezdete óta a gépek működéséhez szükséges energiát elsődlegesen már nem állati (vagy emberi) izomerő biztosítja, hanem a C-atomot tartalmazó kőszén, kőolaj és földgáz elégetése. Ezért megemelkedett a hajdani légkör CO₂-szintje, s az üvegházhatás miatt ezzel együtt a Föld átlaghőmérséklete is. Vagyis lényegében az ember „rátett még két lapáttal” az egyébként is folyó globális melegedésre. Ennek következtében ma jóval több jég olvad el, mint amennyi képződik; a szárazföldekről – pl. Grönland és Antarktisz – egyre több víz kerül az óceánba, annak tehát emelkedik a szintje.

A 20. században átlagosan évente 1,5 milliméterrel emelkedett az óceánok vízszintje. A 21. század elején 3,5 mm/év volt az emelkedés mértéke, a legutóbbi évtizedben már 4,5 mm/év. Vagyis a melegedés mértéke önmagában nem ijesztő, de a gyorsulása fenyegető.

Mire számítsunk a jövőben? A nyári hőségriasztással jelölt napokon „forró kóstolót” kaptunk abból, mit is jelent a „klímaváltozás”, amelyről a környezetvédők évek óta beszélnek, de a politikusok – meg sajnos, az átlagemberek többsége – nem vesznek elég komolyan. Hiába hozott határozatot tíz évvel ezelőtt a „párizsi klímaegyezmény” a CO₂-kibocsátás csökkentésére, s hiába tűzték ki célul szakértők és politikusok együtt, hogy a globális melegedés maximum 1,5 ^oC-kal haladhatja meg az ipari forradalom előtti átlaghőmérsékletet, a kormányok nem hoztak olyan döntéseket, amelyek szükségesek lettek volna ehhez. 2024-ben már egy teljes éven át átléptük az 1,5 fokos határt, és egyre kevésbé valószínű, hogy hosszú távon az alatt tudjuk tartani a felmelegedést.

Az óceánok szintje tehát egyelőre tovább emelkedik. Ez persze Magyarországot közvetlenül nem érinti, minthogy hazánk átlagosan és nagyjából 100 méterrel van a világóceánok szintje fölött. De világszerte rengeteg település van, amely – érthető okokból – a tengerpartokhoz közel vagy egyenesen tengeri szigeteken épült ki.

És ezzel visszajutottunk a Salamon-szigetek sorsához. Vannak városok – némelyik többmillió lakossal –, amelyek kevesebb, mint 2 méterrel vannak a tengerszint fölött. Ilyen pl. Amszterdam, Velence, Makaó, Bangkok, Jakarta, Miami vagy Georgetown. Ha bekövetkezik, hogy 2 méterrel megemelkedik a világóceánok szintje, ezekből a városokból a lakosok kénytelenek lesznek elmenekülni. De hova? A termőföldek víz alá kerülése miatt a tágabb környezet lakosságának is csökkennek vagy akár meg is szűnhetnek a mezőgazdasági, élelmezési és ipari lehetőségei.

Félelmetes, de nem alaptalan becslés, hogy századunk közepére – nagyjából 20 év múlva – a legrosszabb esetre számolva 200 millió klíma-menekült lesz a Földön. Emberek, akiknek a globális melegedés következményei miatt lehetetlenné válik az élete ott, ahol megszülettek.

kép | Matthew Abbott, Oculi, a New York Times számára: Az utolsó delfinvadászok

Fanalei, a Salamon-szigetek egyik alacsony fekvésű szigete, a vitatott hagyományok és a változó gazdaság kereszteződésében áll. Generációk óta a delfinvadászat biztosította az élelmet és a jövedelmet, a delfinfogakat rituális fizetőeszközként használták a hozomány kifizetésére és más helyi csereügyletek során. Ma, amikor a tengerszint emelkedése kiszorítja a közösséget és veszélyezteti a jövőt, a tengeri moszat-termesztés kínál gazdasági alternatívát a szezonális vadászat helyett.

felső kép | A Fanalei-szigetet a tengerszint emelkedése egy keskeny homok- és korallsávra szűkítette. A lakosok úgy vélik, a település, amely egykor több tucat családnak adott otthont, a közeljövőben lakhatatlanná válik. Dél-Malaita, Salamon-szigetek, 2025. február 6.

WORLD PRESS PHOTO kiállítás
Biodóm (Fővárosi Állatkert), Budapest
2026. szeptember 25 – november 8.
http://worldpressphotohu.info