UTÓLAG
A digitalizáció áldása, hogy
hetvenöt esztendő után értesültem
apám elvesztéséről.
A buchenwaldi tábor
néhány napos lakójaként
szívelégtelenség következtében
1945. január tizennegyedikén
a 108292 számú fogoly
gestorben.
A kartoték német nyelvű rubrikái
lelkiismeretesen kitöltve,
a fogoly s. k. aláírásával igazolta
a nyilvávaló, és ebből eredően
érthető véleményt, hogy
az 1903. szeptember 23-án Budapesten született,
negyvenegy éves családapa létezése
fölösleges és káros.
Az információk számba vétele viszont
elengedhetetlen és kívánatos.
A „gyermekeinek száma” rubrikában
az apai kéz 1-es számjegye
bizonyítja létezésemet.
Akkor.
kép | shutterstock.com
