SÖTÉTBEN
2012 szeptember
Lógatja a lábát, nyújtózik
egy még lappangó vihar.
Félhomályban alszik a nyár.
Az utcán fúrnak, egyfolytában
késnek a tegnapival.
Egy munkás felkiabál
a lakókhoz, vagy az istennek,
nem számít, nem érthető.
Nem nagyon artikulál.
Majd vár, mint akinek nem felel
az a másik illető.
Nincs is hátra annyi talán.
kép| adobe.com
