ESTI MESE
Hogy nézhetném nyugodt szívvel a híradót,
mikor hűlt helyük a dohányzóasztalon kibírhatatlan?!
Tartok tőle, vissza kell merészkednem értük,
mese nincs – míg apa horkol, anya csikorgat –,
a szőnyegpadlós kis szobába, ahol annyit
ittuk a buggyant, meleg kólát az öcsémmel,
birkóztunk a szőnyegen; és majd éjnek évadján,
amíg alszanak, egyszer és mindenkorra
össze kell szedegetnem magam után mindent:
rendezni végre a hátrahagyott kis katonákat,
álljanak csak meg szépen a lábukon,
egytől egyig kibányászni őket a puff alól,
a zöld krokodilt, a lila nadrágos, kék vízilovat,
előtúrni a rég elfeledett, nagyfülű elefántot is,
hogy a szürkésfehér, süppedt garnitúrán
segítsenek végre történetbe ágyazni az életem.
kép | vecteezy.com
