VERÉBFEJED

Madarak néztek, alig
Rebbentek szét, ha
Mozdultam, a tűzálló pohár
Leheletedre megrepedt:
Mindkettő szellemed —
Ahogy kutyáét, úgy simíthatom
Verébfejük, nézésük itthagyott
Fájdalmadé, és mégis készséges,
Mint apportírozó vadászebé,
Mint csizma mellett, úgy kushadnak
Itt vezényszót várva, sípjelet,
Míg én a tűzvonal hamvadt sebét
Vakargatom, fölizzítom, vörösbort
Öntve izzadjon vérharmatot a heg,
Könnyet szűkült szemed —
Csizmám mellett, pálcám körül
Verébfejed figyel —
Védő- és bosszúszellemed, ez a
Kavicsnál kisebb fej, amit ha
Eldobok, visszagurul,
Most már örökre minden kő dobogni
Fog kezemben, és míg tartom,
Megreped, mintha fiókatorkukkal
Anyjuk, a Föld roppant csuszamlását
Visszhangoznák, átremegne testükön —
Míg meghasadnak csöndesen e nem
Nekik való tehertől, a
Hű ebek fejét cirógatom, amíg
Verébfejük előtűnik.

kép | helst1, flickr.com