fbpx
Brasnyó István

VADÁSZ

1994 agusztus

VADÁSZ

A haszontalan vadász vaktában a levegőbe
süti puskáját, mintha angyalra lőne, csukott szemmel,
vagy háború kitörését jelezné. A félelem mindenesetre
jelen van, az ördögcérna szálai megvonaglanak,
fölrebben valami apró madár, bár nem a halál madara.

Az ólomszürke a dörrenésre megreped, s az alkonyattól
olvadni kezd, de ami az ellenkező oldalon van, reménytelenül
elmerül, nem ütve semmi zajt. Nincs is miről beszélni
tovább. Valaki fehér harisnyában még keresztüljut
a tűz előtt, nagyon igyekszik, de nem hinni, hogy odaér,
át a zöld vetésen, mely ekkorra színét veszti: immár
minden sietség hiábavaló.

kép | shutterstock.com