TRIANGULUM

– be nem mérhető távolságokban
ahogy világítótorony a tenger redőiből
tornyok búbján fennakadó sötét
és közben persze mindenütt bűnözés politikai gyilkosságok
– a nyugalmas Nap egyenletes lépteivel
a párok ezalatt szarvakat növesztenek az éj-bikára
zsúfoltak a villamosok a szeretetházak és a vigaszok menhelyei
– világoskékbe burkolózva
de a fehérek harca a feketék ellen és viszont megöblösíti
az emésztőgödrök torkát
késnek a hajnal felmentőcsapatai
– arcuk lámpását nem oltja szél ki
az ágyúk még töltve a rakétáknak egy gombnyomás kell
hold ül füstölgő szemek romjain
azonban máris gyártani kezdik az azbeszt irathalmazokat
a tűzálló hivatalnokokkal együtt
– egymással összeérő testük
láttál gyerekkoromból képet ugye milyen szép voltam akkor
mit vártok egy embertől akinek átlagéletkora hatvan év idővel
kihullajtja fogát haját és egyenként összes szerveit
hogy higgyen a forradalomban vagy bármiben
– három hatalmas himalája
ha egyszer nincs kohézió csak bankok börtönök áruházak metrók
hangversenytermek menzák
meg aztán rabok koldusok papok orvosok államférfiak vályogvetők
szelídzüllésű kuplerája
bűvészcilinderedben van-e galamb?
– zengő lábnyomuk békehimnusz
szabtatok-e zászlókból ruhát hogy a fázók ne fázzanak
eső mossa-e festékét arcotoknak simítja-e hajatok hamis bodrait
meghirdettétek-e az éhezők hitét mert övék az örök igazság
– mennek az apa a fiú az asszony szerelmes

kép | adobe.com