HÁRMASKUNYHÓ
1990 tavasz
(egy hegyaljai borházra)
Tornai Józsefnek, a Lemenő Nap Dombjáért
vályogfalán vérző lándzsafű
lopakodásom árnya
szitakötő-radar robbanó kökény vigyázza
befonja karmos inda fényzuhatag
s a prém-havon rejtelmes nyúl-nyomok
mert odvában a hegy szelleme vigyáz
felnyitni ajtaját sose mertem
mohával berkenyével engeszteltem
lábához csentem kék cserepem
már bennem roskad szurkos teteje
nincs-ablakán kémlelem
a hegyek öröklét-ívét
a vízmosásban
lábam sziklába fagyott robaját
a gyerekkor vibráló gyepűjét