TÉRDEMRE HÚZTAM FEHÉR TRIKÓMAT

örültem: vele kerültem egy szobába
kiváltságosnak megtisztelve
megalázva csak később
éreztem magam
készültem hogy meséljek róla a srácoknak
az egy szem lánynak a táborban
de bekúrt a tábor első napján az értekezleten
ahol összegyűltek a többi tanárral
minden rég nem látottal
le kellett nyeljen egy-egy tüskét
hogy addig elkerülje a magányt
az előszobában
beállt a megöregedett konyhapult elé
és a kolesz előtti fáról lepotyogott vadgesztenyéket próbálta kisütni serpenyőben
az ismeretlen haverjával
a sárga üvegajtón át kirajzolódó sziluettjeiket
a furcsa vörös fényeket
rettegve néztem az ágyamból
ahogy borral folytatja a kötelező bekúrást a tábor első napján
mire az ismeretlen haver eltűnt
a gázláng már elaludt
a rágcsálás véget ért
és a tanár bejött
megállt a szoba közepén
megvetette lábát
és letolt barna bársonynadrágban
hugyozni kezdett
egyenes sugarú egyenletes körben
egyenetlen mozgást végezve
ezeket a fogalmakat ő tanította
ahogyan kint az őszi levél színű esőben
a nők a finom kockás sáljaikkal a hajukat szokták
én a nehéz paplannal védtem magam
de az ő takarója mégis hugyosabb lett
ezért lerángatta rólam az enyémet
és a száraz felét magára terítette
és rám dobta az övét ami pisától tocsogott
és nem volt száraz fele mint a reggel leejtett kenyérnek
és elalvás előtt a párnájára hányt
és álmában is egy meg nem baszott nőnek motyogott
mert bekúrt a tábor első napján
térdemre húztam fehér trikómat
nagy volt rám
és az ágy végébe bújtam
és amikor a motyogás horkolásba fordult
kiosontam és a szomszéd srácok szobájában
aludtam pár órát a földön
hogy a mosógép centrifugájára ébredjek
már berakta az ágyneműhuzatokat
és beszólt
„megértem – rád bízom visszaköltözöl-e”
nem költöztem
mert a tanár bekúrt a tábor első napján
„Kiss, meséld már el, hogy volt!”

kép | shutterstock.com