fbpx
Fecske Csaba

TEHER

1993 március

TEHER

Tudásod, mint a kőkolonc,
cipelned kell teher gyanánt.
Örvénylő mélység titka vonz,
idő csak és a mélybe ránt.

Merengve nézed a partról
a világot, míg szemedben
a millió változatból
végül csak egyetlenegy lesz.

A parton napsütötte rom,
a víztükörre bámul;
s mint a seb, mit a fájdalom

választott otthonául,
kirajzolódik csöndesen
mögöttem árnyam. Hűlt helyem?

kép | Noam A., flickr.com