
Itt most a hó. Kilépni fázom.
A fallá dermedt ég ragyog.
Mint szögesdrótok, elvadult virágok
tüskéi futják be az ablakot.
Akár lecsonkolt ujjak, jégcsapok
pattannak szét a görcsbe rándult fákon.
Lent mozdulatlan, több napos halott
verebek teste grafitszürke lábnyom
a fagy mögött. Úgy lépett, alattomban
az ember-vájta odvakból elő,
mint harcos héják. Mindenütt titok van.
Bűn a bűnnel, folyondár, összenő.
Olvad, ha pudvás múltunk lángra lobban
Vihar süvít át, véresebb erő.