Tarbay Ede

BŰN A BŰNNEL

1991 ősz

BŰN A BŰNNEL

Itt most a hó. Kilépni fázom.
A fallá dermedt ég ragyog.
Mint szögesdrótok, elvadult virágok
tüskéi futják be az ablakot.

Akár lecsonkolt ujjak, jégcsapok
pattannak szét a görcsbe rándult fákon.
Lent mozdulatlan, több napos halott
verebek teste grafitszürke lábnyom

a fagy mögött. Úgy lépett, alattomban
az ember-vájta odvakból elő,
mint harcos héják. Mindenütt titok van.

Bűn a bűnnel, folyondár, összenő.
Olvad, ha pudvás múltunk lángra lobban
Vihar süvít át, véresebb erő.

kép | Fabian Kozdon, unsplash.com