A BOLOND ALMAFA
1989 tél
Ez a bolond fa most akar teremni. Romok között, üvegcserépen. Ki tudja, miféle parancsra virágzik. Körötte korhadt törzsek, autóroncsok, bedőlt falak: egy bornírt század emlékművei. Nejloncafat, vaságy, rozsdás csupor. Valami sugallat elindult a gyökerekben, a sárkányok korából, a forró tengerek nyarából. Az évgyűrűkön átszivárog a titkos sejtelem. Zöld vér, zene-sugár, szélnél se több, szavaknál pontosabb ígéret. És lánnyá változik, táncol a bolond almafa. Rózsaszín tüllvirágban száll a rothadáson át, csontok között, drótok gubancán, örvénylő szárnyak emlékével egymaga táncol, a hosszú ködök s a fejszék korában.