SZÉNSZÜNET KAPERNAUMBAN
1992 ősz
A nép, amely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és akik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada. A dunyhacihán jön át a világosság. A tollak középről szétszélednek, a két felhúzott térd tartja a sifont és angint, és fehéren támada Egyiptom, hogy beteljesedjék, amit az úr mondott a próféta által; Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. És körbe ülnek vala a halálnak földében és árnyékában, az egymásra csúszott tollcsomók alatt. Az örök sötétség. Ott már Kapernaum van. Kapernaumban a sötét meleg, Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé meg, a Jordánon túl, a pogányok Galileája. Aztán beomlik Egyiptom égsátora, le a két hirtelen leengedett térdre, az úr már kihívta Egyiptomból az ő fiát, támada világosság, és így lőn vége, fészkelődnek mindenek a halálnak földében és árnyékában.
a leengedett vászonrolón át
Tejfehér világ. Fehér sifon, angin, és fehér leengedett vászonrolók. Mintha csak minden befagyott volna. Keménysége van a levegőnek. Árnyak mennek át a lehúzott vászonrolón, már mennek, hajnal óta mennek a boros kocsik a csuklószorítós emberekkel, surrogás, csikorgás, kiáltások, s mindez a leengedett vászonrolón át, a Duna is elejétől végig befagyott, gyalogosan át lehet menni, a halak alulról nézik a mozgó lábakat, hangok, ropogások, árnyék-imbolygások, mindennap ebbe vált át a feketeség. Először fekete hangok Zebulonnak földjéről és Naftalinak földjéről, nem is látják a csuklószorítósok a hordós platókon, hogy milyen a világ, de kiabálnak a megtámasztott hordók alatt ülve. Aztán a hangok is átváltanak tejfehérbe, az emberek ilyenkor már állnak a kocsiplatókon, és néznek a kifehérült égre, várják, hogy beteljesedjék, amit az úr mondott a próféta által. De Kapernaumról nem tudnak ők sem. Kapernaum van, mint jég alatt a víz, és Kapernaumban szénszünet van, most már örökös szénszünet, a halálnak földében és árnyékában ülnek vala a megtöppedt tollak alatt, és ha emelkedik a két térd, hogy felvonja Egyiptom világos sátorát, Kapernaumban fáznak, mert jeges áramok szöknek az árnyékok közé. Lélegzetfojtott szénszünet van a sifonok, anginok, töppedt tollak Kapernaumában.
Körbe a fagyott csend, úgy tesznek mindenek, mintha aludnának, nem kell fűteni, nem kell enni, mire a vászonrolók világítóvá válnak, hatalmassá lőn a pogányok Galileája.
Hányszor esett el Jézus?, kérdezte Hitoktató Mária, háromszor, adták meg a választ, háromszor, úgymint: először, mielőtt anyjával találkozott, másodszor, miután Cirenei Simonnal vitették a keresztet, és Veronika a kendőjét nyújtotta Jézusnak, harmadszor, miután szólt a síró asszonyokhoz.
És kész, ezzel vége, Hitoktató Mária bólogatott, ő sem tudta hát, hogy mik vannak, igazában mik is létezhetnek; hogy a Jézus elesett a Fachék előtt, a kopogós téli éjszakában, talán csúszós is volt az út, bár hó nem esett. A Fachék előtt le van törve a járda széle, és gémberedett lábbal nagyon könnyű mellélépni, pedig könnyű volt a kicsi hinta, amit a Jézus hozott, de nem volt közelben Cirenei Simon, csak a Fach Béla nézett ki az ablakon, és talán ő tehet róla, hogy a Jézus megbotlott a sötét éjszakában, mert ilyen gonosz szemet a Jézus még sose látott, a Fach Béla állt az Ejuriék kivilágított hatalmas lakásában, mert amikor a bombázások elől az Ejuriék elmenekültek, Fach Béla a lakást feltörte és beköltözött, s nem adta vissza a békében sem; Ejuriék a Fach Béla egy szobájába költöztek; Micike, aki végzett az angol kisasszonyoknál és tanítónő lett, a férje, a gyereke, és Micike mamája, és festettek, és gyalultak, és takarítottak, és Fach Béla meg élt egyedül a három szobában; gonoszul nézett ki az éjszakába a függönytelen ablakon, és mögötte kopaszon meredtek a szürke falak, és csupaszon sorakoztak a fekete padlócsíkok. És a Jézus rajta felejtette a szemét, s a lába mellélépett, és nem volt sehol Cirenei Simon; s a kishinta, amit Jézus hozott, egészen összetört, és kitört az agyagbaba lába, s egy darab letört a fejéből, láthattuk mindnyájan, mert azért így is elhozta a Jézus, kockával alátámasztva állt a hintácska a fenyőág alatt, a baba meg lógatta az egy lábát, és akkor majdnem megsirattuk a Jézust, de ezt a Hitoktató Máriának nem mondtam, csak hajtogattam egyre, hogy négyszer, igenis négyszer esett el, de ez az egész valahogy nem vezetett jóra, és nem is bánom, hogy közben szénszünet lett, de ez a szénszünet egyre csak terjed, itt van már a rolók mögött is, s beférkőzött a dunyha alatti Kapernaumba, fáznak Egyiptomban, és fáznak mind, kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala.