EGY HŐS HALÁLA

Ahol az ültetett szálerdő
Néhány fácskáját a bekötőút
Leszeli, száraz karéjt, ropogtatom
Egyetlen kommentárlapom,
Sziláscetként folyatva át minden
Szavát, köpdösve ki, beljebb nem
Juthatok, pacsirta nem hív, nem
Csobog patak, csak néhány mérművi
Sorocska, semmi több, könnyen
Belátható, levágni sincs rajta hová,
Az út itt vesz éles kanyart, és
Hátára a zsákerdőt, és mégis mintha
Tisztásuk a sűrűben, fogják körül
A hőseposz margójáról kiszórt hamut,
Hatalmas árnyékát, ahonnan űzött vad
Nem fut át, üres pagony, nincs mélye,
Megszakad a nyom, csak egy útszéli
Sáv: akit leleplezett, később vezér
Lett, olvasom, és gyűlölte a
Kommentárhőst, elveszejteni egy levelet
,,Talált” az ellenség királyától nála: ,,az
Árulásért – írta – hála”, olvasom, mint
Árulót kövezték meg: ,,Igazság, hány
Halállal haltál már, és fogsz…”, kiáltotta,
Itt véget ér, mielőtt mondata, a kommentár-
Lapom, a kis pagony, túloldalán nincs
Sűrű, ahová követhetném nyomát.

kép | istockphoto.com