A CUKOR

Szörnyethalni a tejsavban,
Amit kitermel, gondoltam,
Természete, az erjesztés
Halálos rá, ismétlem ott a
Jegyáruskocsin, ahol ülünk,
Órák óta, a hőség egynemű vagy
Inkább nemtelen, foglya most
Végesebb: a virág egy árus-
Asszonynál, kezed, ülőkocsink
Lánca, a száraz eunuchszél, és
Ahogy csöndben vagyunk a vasplatón:
Nem mondható virág, kéz, lánc, eunuchszél
És vasplató, hozzájuk kell gondolni őket
Egyenként, és olykor tévesen: a virág
Szél lesz, kezed lánc, csöndünk vasplató,
Míg végül semmi sem, szörnyethalni a
Tejsavban, amit cukorból erjeszt,
Gondoltam, vagy inkább nemtelen fehér
Porként fodrozza tárgyait az olvadt por,
Csak éjjel, hogyha általunk, mikor egymásra
Ébredünk, erjedni kezdenek – bennünk –
Lépnek nevükbe át.

kép | istockphoto.com