ÁRNYKEZED

Lefénymásoltatott kezed
Nézem, látszik a gyűrűd
Csíkja: ott más az
Árnyképen a fény nyoma,
Miért vigyem haza,
Emléknyomat, lapok közé,
Albumprésbe száraz szirom,
Málhám így lesz teljes?
Az emlékek belül reszketnek,
Mint a kéz, és mint a
Nénikék feje, gránitnehéz,
Szfinxhallgatag kezük
Karon ragad, mellemre hámot
Ad, szétmállok, mint a hegy,
Ezernyi év alatt ha megreped,
Elég egy szellemkéz lökése
Is, hogy hirtelen kőtörmelék
Legyek. Miközben tartalak,
Érzem a visszafojtott
Rázkódást, a fékező kezet
Remegtető feszült lóizmokat,
Saját erőm az égnek fordított
Tenyérben: hová vágtatok?
Istállóm vagy, karámom,
Pigmeuskezed határmezsgyéjéig
Enged gyeplőm, erősen markolod:
Sosem láttam olyan szilárd
Kezet, mint árnykezed volt ott
A rajzlapon.

kép | Leonardo da Vinci