MEDVETOR

Torkomban rekedtél
erembe alvadtál
sebek sikoltása
égett hús sercegése
béklyónak pányvának
kicövekelt tája
gégémből lövellő
rezes hörgésemben
üveghangjaimban
fehér daru krúgat
fütyül a mormota
kiveszőben levő
fajta süket fülbe
süvölti hiába
világgá kiáltsa
leterítve a vad
nem tép többé karma
elnémult agyara
dísztű egy kalapra
fanyűvő négy mancsa
lécmerevre fagyva
nem sújt nem fenyeget
csupán magas eget
málnával szederrel
pingálhat az erdő
nyomával az ember
a zsendülő réten
ejtőzhet a pásztor
bóklászhat a nyája
kinyújtva s örökre
tarvágásba tiltva
a sűrűség bölcse
megszakadt morgása
torát ünnepelni
öt nap jut a kannak
három a nősténynek
egyik szemét holddal
a másikat nappal
fedjük sebbel-lobbal
nehogy föleszméljen
tébláboljunk inkább
mi is vastag éjben
tetteit regélni
most már szabad préda
rajta énekeljünk
dőzsöljünk irháján
öt nap három múltán
bocsa cseperedik
szalonnás párnájú
talpa gallyat roppant
fát dönt borját hasít
kiszárad ideje
a dalnak a tornak
fogát csikorgatva
rám hördül a dúvad