Vidor Miklós

ŐSZI NAPÁLDOZAT

1998 március

ŐSZI NAPÁLDOZAT

Vonuló nyájaidat Napisten! megcsodáltam
            búcsúzóban hogy elhagytad e tájat
s én puszta tenyerem tártam eléd
            silány áldozatul

Micsoda mozgalom odafönn! Költöző
            magasság költöző madárrajok
és mind e távozók valamikor még
            visszatérnek veled együtt

Mióta bámulom parádétok égiek
            s hogy nem únjátok el!
Évezrek pillanatai! Nagy játékok e tündökletes
            múlandóságban mely néktek öröklét

S én rányitom szememet de már lezárnom
            jut-e idő? És itt talál-e
a sarjadó évszak üstököse? Nekem lásd
            tulajdon elmúlásom

az egyetlen bizonyosság a változásban!
            Mind e szépség
örök körforgása nem ismételhető mutatvány
            a végképp távozónak

így lesz a törvényből szabadság
            így a könyörtelen
tilalomból győztes zuhanás amikor majd
            eltűnhetek innét

hogy soha többé — ó soha többé boldog soha többé
            amitől fölszikráz bennem a húnyó
gyémánt fény — koporsója leszek ha
            fű hajt ki számból szó helyett

S elmúlnak tőlem a hegyek mezők s a végtelenség
            ahol Te fáradtan terelgeted
meg nem pihenő vonulásban sehová sem érő
            halhatatlan nyájaidat

kép | Phil, flickr.com