HALAS ISTVÁN FÉNYKÉPE 1985-BŐL: KORNIS MIHÁLY ÉS ESTERHÁZY PÉTER
1994 október

Röhögnöm kell, ha rájuk nézek… Két beszart kamasz!
Két szabadsághős, aki majdnem eljutott az érettségiig,
de látomása támadt, és bekente vajjal az osztályfőnök székét,
s most várja a püspöki kar döntését, a kiközösítést és a máglyahalált…
Esterházy féllábon áll egy pocsolyában,
hegyes csőrével megcélozza a békát,
és — reccs! — telibe találja: leír egy mondatot…
Kornist kolbásztöltővel töltötték bele a nadrágjába,
a bőrével érzékel, mindenre rá kell feküdnie…
Milyen fényesség öltözteti mégis arany páncéljába őket?
Esterházy nem mondja: ,,Igazgató úr, kérem, a Mityu volt!”
Kornis sem, hogy íme, zsidó bűnhődik a pápista vétkéért!
Csak állnak ott, és némán bámulnak egy kurta öröklét
kattanó gépszemébe;
minden kor hőse olyan, csak jobb kiadásban, mint maga a kor.