MOST BELEVÁGOK

Ha akkor elveszi, elveszi és elrakja,
hogy többé soha semmibe ne jusson eszembe belevágni,
most is ülnék a kis sámlin a nagyszobában;
csak nőne, nőne ki a szobából,
ki az ajtón, a gangon körbe-körbe,
olyan hosszú lenne, mint a körút hossza,
még annál is hosszabb, mint a Duna hossza,
én meg a tenger hajban, mint egy elfuserált Sámson:
mennél hullámzóbb, mennél végtelenebb,
annál kevésbé lenne erőm
változtatni rajta,
változtatni rajtam.
Csak kölcsön vette.
Hogy kiegyenesítse a cikcakkjaimat.