Miklós Pál

EGY MŰFAJ FELTÁMASZTÁSA 

1994 július

EGY MŰFAJ FELTÁMASZTÁSA 

Szeretem a Szélrózsában összegyűjtött írásokat. Már régen megszerettem, amikor fölfedeztem mint a Liget biztos pontját. Persze, minden egyes számban találok jó verset, érdekes prózát, izgalmas tanulmányt: mi kell még? Hát egy biztos pont, olyan olvasmány, ami ritkán izgalmas, de felüdít egy bosszantóan henye próza vagy egy bűvészmutatványként – pontosabban szemfényvesztésként – talányos vers szellemiből érzelmibe váltó utóhatásából. Gondosan fogalmazott, egészséges magyar próza: pontos, érzékletes leírások és nyomukban spontán egyszerűséggel, hiteles személyességgel tolmácsolt reflexiók. Már ennyi is megnyugtat, szellemet és lelket táplál.

a sajátosságok kitapintása

Azt mondtam, ritkán izgalmas: de ezt főképp előadásmódjára értem. Mert informatív anyaga bizony a műveltebbeknek is mindig tartogat meglepetéseket: elsősorban természeti megfigyeléseivel. Szepesi Attila úgy tudja felfedezni a leírt tájakat, hogy a szakember is megirigyelheti: egy lejtő flórájában és faunájában az évszakok, egy erdő burjánzó növényzetében a napszakok változásait, egy vizes rét madárvilágában a civilizációs hatások bonyolult rajzát. Bámulom megfigyelő képességét, amely éppen olyan biztosan vezeti a sajátosságok kitapintására, amikor egy erdei mikrofaunát vesz górcső alá (képletesen), mint amikor geológiai térformákat vigyáz vagy éppen a vízről fölrebbenő madarakat nevezi nevükön. Ezt külön irigylem nála: a miops irigysége ez, aki még a cseresznyefán lakmározó rigók közt is csak rosszul látja a seregélyt, távolabbról meg a barátrécét sem tudja megkülönböztetni a vöcsöktől, se vízen, se röptében. És becsülöm a pontosságát, amivel megnevezi a fákat és a virágokat – ő is élvezi a virágnevekben megbúvó sok költőiséget, plebejus eredetű vagy épp tudákos szóvarázst, el is játszogat velük. Ennyit megengedhet magának akkor is, ha érezhetően a szabatosság az egyik stíluseszménye. Nyugtázzuk: erénye is.

vecteezy generative ai autumn home decoration close up muted 28890027

S bizony jócskán adagolja a történeti-művelődési információkat is felfedező útjain. Ha megnéz egy tájat, belelátja történetét is – emberi vonatkozásait, háborúk vagy építkezések nyomait is kikeresi a fáknak és a köveknek, a patakoknak és nagyobb vizeknek. A Dunát nagyon szereti, több írásban is visszatér partjára, de a múltjára is. A történelem ma már csak elmosódott nyomokban kisejlő egykori fényes képeit támasztja fel leírásaiban: idéz régi és mai történeti forrásokat, hogy egy pálos kolostor életének vagy egy kényúr várának fölidézésével tegye teljesebbé tájképét. S egyben az olvasóét: a fölidézett tájak úgy válnak emberivé – miénkké! –, hogy benne van az ember is, múltjával, jó és rossz tetteivel együtt. S így kerülünk bele a képbe, az író szemüvegével, mi, olvasók is.

tárgyilagos látleletek

Ezt a megfigyelői erényt érvényesíti Szepesi Attila akkor is, amikor a főváros – vagy egy vidéki város (Szeged) – épített kőrengetegében fedezi föl a természetet és a kövekbe íródott történelmet. Persze a Vízi városról vagy a Józsefvárosról szóló levélben megfordul az arány: itt a történelem a főszereplő, s a természet nyomai már csak a díszlet hozzá. Ezek az írások juttatják érvényre leginkább azt az – egyébként minden írást átszövő – elégikus continuót, ami ma mindenkinek, aki valamiképp kötődik a természethez, érzelmi kísérője. Rokonszenves alapállás; tárgyilagos látleletek a környező természeti és civilizációs világról, nosztalgiával. Tudomásul vesszük – mit tehetnénk mást? –, ami van, tudatosítjuk, hogy a miénk, mindazzal együtt – jóval s rossszal együtt –, amit mi tettünk bele. Talán ezzel a szellemi birtokba vétellel járulhatunk egy nemesebb, körültekintőbb, gyöngédebb szemlélet- és bánásmódhoz, amit megmaradt, még élő és múltat s jelent összekapcsoló környezetünk érdemelne.

vecteezy generative ai autumn home decoration close up muted 27653423

Ezért köszöntöm ezt a könyvecskét elsősorban. S köszönthetném íróját is, mint egy igen régi, de értékes búvópatak-műfaj feltámasztóját – legrégibb elődjét egy 9. század eleji kínai írástudóban, közelebbi hazai példáját pedig Bársony Istvánban tudom, a közelmúltból azonban nem tudok ilyet. De nem töltöm most az időt ilyesmivel, s a leveleket kiegészítő jegyzeteket, szösszeneteket és esszéket is csak említve dicsérem. Fedezzék föl Önök! S azokat a tájakat is, amelyekhez ez a könyvecske a kalauz! S azután kövessék a példáját, abban a reményben, hogy a szerző is folytatja még ezt a kalauzolást!

Elhangzott a SZÉLRÓZSA bemutatóján.
kép | vecteezy.com