A TORONY
Tegnap még a torony tetejéről
igazgatta a világ egyik beletörődő szegletét
gerince helyén tekergő lyukas locsolócső
fejében elvágott összeköttetések
Tegnap még parancsot és kenőpénzt osztogatott
a szakértelmet egy mozdulattal a kukába söpörte
a kiszállított ebéd zsíros műanyagdobozai közé
lassan odaszáradtak a tudásdarabok
és penészedni kezdtek a szavak
Tegnap még a hozzá nem értés
biztosította a pozíciót
hebegése szerkesztetlenül olvadt törvénybe
Mind azt hittük örökké tart
bűnhődünk valamiért
amire senki nem emlékszik már
De a betonacél alapzatra épített toronynak
végül elég volt egy kis szellő
titkos szavazás
néhány elégedetlen hangya
és ledőlt miközben fejek hullottak
Utolsó kapkodó mozdulatával
aláírt még két-három kivégzést
ne maradjon senki aki építene
ha már a rombolás ideje lejárt
Ma már nincs pozíció csak hanyatt
a torony romjainál
nézheti az égre szálló füstöt
vagy a plafont délelőtt
halvány emléke már csak
enyhe irritáció a szemek környékén
Próbál nevetni
de fél egyedül maradni a liftben
sötétített golyóálló üvegek mögül nézi
hogy mások ülnek tárgyalóasztalánál
belépőkártyája a szelektívben
Ma már nem köszön vissza a portás
a károkat helyrehozni egy élet is kevés