Kováts Albert

HOLD UTCA

2002 szeptember

HOLD UTCA

Az ősz sok változást hozott a Hold utcába. Eltűntek például a hajléktalanok. Egy hulló vakolatú, aládúcolt homlokzatú eklektikus bérház (már a Nájgebáj hűlt helyén), új korában akár Párizs dísze lehetett volna. A fala tövében esőtől védett beugrók képződtek, egy-egy ágyhossznyi, fél ágy-széles lépcső. Hullámpapír és paplanmaradék-ágyakban hajléktalanok húzódtak meg itt a szeptemberi éjszakákra. Napközben is helyben maradtak; dohányoztak és társalogtak az ágy szélén ülve, vagy a deszkaácsolattól védetten, elállva a járdát, újságot kínáltak az arra siető bankhivatalnokoknak. Mert bank-utca is a Hold utca, noha a közvetlen szomszédja viseli ezt a nevet, különben joggal. Pofonegyszerű volt a megoldás: rézsútos, lelakatolt rácsokat kellett szerelni a lépcsők fölé. Most nincs hová megágyazni, letelepedni.
minden szellem nélkül
A túlsó oldalon áll a titokzatos épület: régi térképek szerint az előző századfordulón még a skót szabadegyházé volt. Titokzatos, mert vagy 10 éve lakatlan, használaton kívüli. Előzőleg, már évtizedek óta, állami tulajdon és mindig valami unalmas hivatal székhelye. Minden jel szerint régi ház, mégis “lecsendesített”, stílustalan homlokzattal, vaksi ablakokkal tekint maga elé. A háborús sérüléseket hozhatták helyre így, minden szellem nélkül. Abban is különbözik utcabeli társaitól, hogy minden látható ok nélkül beljebb ugrik azoknál. A keskeny térben valamikori előkert nyomai alacsony kőpárkánnyal és egykori díszrács csonkjaival kerítve. Itt gondozatlan, kusza bokrok nőttek, lombhullás után némileg hézagosan takarva el a földszint egy részét. Ebbe a félig-takarásba, a fal és a növényzet közé is telepedett egy emberpár néhány esőmentes éjszakára. A külső ablakpárkány szolgált számukra gardróbként, éléstárként. Több más, csarnokba és munkába igyekvő közpolgárral együtt lehettél tanúja napkezdő tollászkodásuknak, reggeli toalettjüknek, s a napi programot illető vitáiknak. A leleményes megoldás szerint csak a bokrokat kellett tövestől kiirtani, s máris rend lett, amint illik is egy lipótvárosi utcához. Így ugyan kietlenebb a Hold utca egy rövid szakasza, hamarosan gyom is serkent a csupasz földből, ami a kopár homlokzatot mint enyhítő körülmény részben sem takarja, de legalább megütköznie sincs min a jóravaló járókelőnek.

Kapóra jött a kis beugró egy hétvégén, amikor kukásautó állt fel a járdára, afféle darálós gyomrú autó, amilyen lomtalanításkor szokta elnyelni a kitett kacatokat. Most kimustrált bútorokat hordtak le narancssárga kötényes emberek a kiirtott bokrok helyére, rengeteg polcot, elemeikre hullott irodai szekrényeket, s tömték velük a jármű bendőjét. Hajléktalanok és más gyűjtögetők ácsorgó csapata nézte szótlanul, amint a gépezet recsegve zúzza és emészti a sok mindenre még bizonyára jó deszkákat és bútorlapokat. Két napig tartott a művelet. Többször fordult az autó, üvegcserép és szemét maradt utána. Aztán a sötét ablakú ház megint kihalt.

kép | Hold utca 4., az egykori Postatakarékpénztár központi épülete, ma Magyar Államkincstár, fortepan.hu