KÖKÉNYBOKORNAK VETNÉM HÁTAMAT
1990 január

a Bornemissza forrásnál
állnék az út oldalán
én tölgy szomszédja
én a fekete-fehér kilométerkő
kakukkfű lapu csalán között
éjente rám suttogna a fenyő
s lenne árnyékom is
kuvik szárnyától nem rebbenő
rajta meleg zápor porolna át
s ha lehet
kökénybokornak vetném hátamat
állnék s a dolgom ennyi
fekete-fehér útjelző kő vagyok
a csaló út hogy elvetődik
a csillogó ködlepte városba
erről én mit se tudnék
csak fekete-fehér kő vagyok
az már más jelzőkő dolga
onnan merre tovább