HRABALHOZ
pilseni sör folyik
az Arany Tigris ereiben
a kócos gyomrokba
a torkokon mint fonálon
habosan csúsznak le
sörkorcsolyával
az élet legegyszerűbb
gyöngyei
levegőért kapkodunk
ahogy a sarokból
végtelen mondataidat
mint füstöt
az orrunkba fújod
az évek
csak újabb rovátkák
a számla-cetlin az asztalon
míg a söralátétet ráteszem
a korsóra
aztán a halál fedi be
kocsmád
az e világi boldogság
temploma
ahol a sűrű barna sört
Krisztus oldalából
a könnyed világosat
meg női mellekből
csapolják