KILŐTT VAD

Ez már megint egy véres pillanat,
mint puskával leterített jószág,
vöröslő, nagy sebei a rózsák;
erdőbe többé nem jut már e vad!

Vágy és remény: felajzott eb csahol,
de kurta és reménytelen kaland
ez, tudhatod. Már megszólalt a hang,
a búcsúkürté messzi, valahol,

és feljön a hold, s minden elcsitul,
a fűre az éj hűvös könnye hull,
míg ver vadul, bordák mögött a szív

méltatlankodva, mint láncra vert eb,
holott ártatlanabb, mint a gyermek,
ki anyjának mosollyal áldozik.

kép | shutterstock.com