G. István László

KÉSZEN A JÁTSZMÁRA

1993 tél

KÉSZEN A JÁTSZMÁRA

Rendben. Kezdjük akkor. Új játszma.
Oszlás. Osztás. Hát osztás? Te vagy partnernek való,
magázhatatlan magányom. Te vigyázol,
te, személyesen. Ülsz szemközt velem. Hiány vagy,
hát hiányzol. Kiosztalak, amíg lekeversz.
Szerencsére belekeversz azért a lapok közé
néhány – mondjuk, így — szép napot. Vagy legalább
rendszert. Az évszakokat is megjavítod. Nyár van, meleg.
Fut még a hagyományból. Ütőlapok? Alig hiszem.
Pár pont csupán. Mondjuk a kirándulás az egy.
A béke? Vízalatti, párás. Erős, lehet, de szingliben.
Levonandó tehát. A tanulságom kivédhetetlen.
Ki sem kell mondani: a licitben úgyis kijön.
Meg aztán pókerarcomban bízhatok. Jobbat remélni születtem
s többnek hiszel, mint amennyit belőled itt hagyok.
Hidd tehát, hogy a játszmára készen vagyok.