KÉPLÁDA

ülsz csak ülsz a képláda elé szögezve ülsz
csak nézel csak jönnek a képek csak árad
a vásári látnivaló Jehova tanúi mind mert
Krisztus király a Sátánt közénk lökte
a mennyeket takarítván le a földre dobta
taréjos árnyakká tette és erre a behemót
birodalmak méhéből a csőrös hordák kicsúsztak
tódulnak most vinnyogó acélhúrokat karmolnak –

ülsz csak ülsz a képláda elé szögezve ülsz
a tank és a tájfun a bíró és a hóhér párban
víg pojáca-vezérek zagyválnak kioltják agyad
fényét a látvány átgázol rajtad az ártány
a se férfi se nő vetődik vakon tilos közökbe
ijedt baromként verejték patakját hörböli –

ülsz csak ülsz a képláda elé szögezve ülsz
csak libabőrös háttal a macbethi banyákkal
cicázol vernek a gőg sara dermed a szájak
piros zsinórja kioldva vérzik a halántékra
dobverők viharzanak ó aki megtöltötte e ládát
rányitotta lidérces reszketését mint foncsort
a világra öklendi kéjét e mindent néző szem
semmit se látó küklopsz-pillogás arroganciája –

ülsz csak ülsz a képláda elé szögezve ülsz
évadok fenevadként vicsorognak és menekülnek
mindenki menekült s csak ölni sikerül itt
aljas gondolat szerint bűzleni
nem tudni nincs mód habzik sötéten csak ülsz
mit nézel kit kukkolsz a kehes ládában
e hangya-tébolydában szutykos atom-pukkantóban
motyódat szorítsd magadhoz fésüld ki szegényem
arcodból a hamuszemű lovak haját

kép | A költő festménye