JUTALOMJÁTÉK

Ez már talán csak ,,időn túli lét”,
a ráadás, amit most megélek.
Úgy került, mint talált pénz: lett még egy,
különben nem remélt perc, óra, hét,

s hosszúra nyúlt év. Mint ki mindenét
másodszor kapta vissza, úgy élek
én, szinte lopva és félve félek,
hogy nem lelem megint, csak hűlt helyét.

Ó Istenem! Ki hitte volna még
tegnap: fonákra fordul az egész,
s ha élni vágyom, hát a szenvedést,

hogy majd, mint készet tehessem eléd
az életem, amit a szív s az ész
formált. S miért? Betömni véle rést?!

kép | Kunj Parekh, unsplash.com