HORZSOLÁS
1990 tavasz
a padon felejtett játékmackó
akinek már nem nézhetsz a szemébe
s ott messzebb az utcák e hangtalan
szájak melyek nappal csak idegen nyelven
beszélnek nézd a kirakatot szemben
a fényreklámmal hol hasztalan
vár némi homályra egy ruhátlan
kirakati bábu fején félrecsúszott
vörös paróka
mint mikor
a liftben állsz moccanatlan és az
emeletek zuhanó sirályok fénycsőrük
horzsolja a sötét nyugodt felszínt
s te idegen szomjas lényeket itatsz
vagy a nyirkos levegő mellé fekszel
és szavakat mormolsz öntudatlanul és
ítélkezni késő