LELÁNCOLT DÉMÉTER

Alatta friss fű. Lesoványodott.
Kétoldalt karjai: az öreg őrök.
Csupasz szemével nem lát el az égig.
És nem éri el hanyatt a halál.

Ha már lefekszem, kiterítve, hogy
úgy járhat át a szél, mint a nagy erdőn,
ha lombjait már a földre vetette:
mért kerül a fagy? Hová megy a tél?

Ha engem itthagy, ki visel helyet-
tem zöld ruhát? Ki fog majd havat adni
csupaszra ázott földnek, gabonának
nélkülem? Kiért, miért maradok?

Ti őrök, őrök.
Fekszem, de messze még
az ég. Ti bennem
mért nem bíztatok?

kép | shutterstock.com