ÖSVÉNY
1994 július

Az ösvény, mely cipelte valaha
nagyapám lépteit, s őrzi
a vízhordó lányok lábnyomát is,
beleveszett a kökényesbe,
madár rikkant ijedten,
mint magára hagyott kisgyerek,
ének keresi gazdáját, vízcsepp
a holdfényt, az idő a másik végét,
semmi sem történik többé
csak a szél fúj, s kidudorodik a levegő.