KRÉTARAJZ
1993 tavasz

Szemöldökcsontod, mint karcsú híd;
a sötétlő boltív alatt
kéklő örvénybe hull a nap,
amint a világtól búcsúzik
és szemedben mélyen elmerül.
Mit rejt a csillogó tükör,
amit egy pihe összetör?
Mi az, ami ott lenn egyre gyűl,
s rejtőzik a hol szelíd, hol vad
kékségű hullámok alatt,
ott vannak-e mind, akik voltak
valaha itt, vad vágyakat
hajszolván? S akik belehaltak,
hogy nem olthatták szomjukat.