HALÁLLAL JEGYES
1993 tavasz
A cinizmus, komor komornyikom
kíséri ki késő-vendégemet,
lépteit elnyelik a szőnyegek,
a vendégseregből megannyi nyom.
A gyertyák szarván fönnakadt az éj
és most sejtelmes félhomály lebeg,
ebben tocsogva jönnek reggelek,
amint kormozva ég a szenvedély,
már torkig ér az undor és csömör,
a termeken át kis sóhaj söpör
végig, s táncoltat könnyű limlomot.
Portámon soká garázdálkodott,
szeretném nyakon csípni az időt,
ezt a halállal jegyes szeretőt.