BARLANG
1993 nyár
Sűrű sötéttel telt üreg,
barlang, mint roppant koponya;
egy óriásé tán, kinek
ez a vidék volt otthona,
s kővé dermedt a holttetem,
cseppkővé váltak álmai,
s most birtokba veszi a szem,
mint szép műalkotást, ami
lenn született a föld alatt,
amint lassan múlt napra nap
és évre év, s hullt cseppre csepp.
A vaksötétben itt rekedt,
robotra fogva az idő —
És most vallomást tesz a kő.