Németh György

FANYAR

1993 ősz

FANYAR

Kivástam, és a szerelem
fáraszt is már. Elismerem.

Vagy tán hiányod ólma ez,
mely mélybe ránt le, s mint retesz,

lezárja, ormótlan kapocs,
az örömös s a bánatos

óráknak fösvény ajtaját,
acél pántként ölelve át

az átjárható, röpke kéjt,
s borít napomra görcsös éjt.

Az álmom siklik hátadon,
s míg elborít saját szagom,

ölednek illatába vész
– fanyar kökény, egy csöppnyi méz –

 

kép | pxhere.com