CSOBOGÁS

A föld édes tetőin fényhalászat.
A test nehéz, álmában is lehúz.
Kiszáradt kőris vak égbe menetel.

Nedvek illata, szél, szeress meg.
Ráspolyos ajkaiddal rám lehelj.
Itt áll meg a rémület éppen… Ott!

Sűrűsödj, hallom, penderülj még.
Ugrik az árny. Meleg porban késél hál.
S egy papírzacskó szétrepedve.

Madárpihe utazik, nézi a szem.
Befejezetlen és odavetett, látja.
Obszcén morajlás jő a zsigerekből.

Mára elég. Amit nem tudunk, tovább
csobog, csillagok alatti kádban.
Járművem most fordul másik oldalára.

kép | adobe.com