TÁRGYAID
1991 ősz
Elárasztanak és bekerítenek
választott-örökös tárgyaid,
nincsen bennük semmi rend,
hűség vagy hasznosság,
gazdától gazdáig sodródva
csupán e perc kikötőjében tiéid,
olvasatlan a könyv,
tudás, szépség ezer öl birtokát
holtod után műveli és szaporítja más,
bújnak egymás mögé szűk helyükön,
Bábelben hallgatag auktorok,
és íróasztalon,
rendetlen bárka fedélzetén
a régi, a régibb és a tegnapi új
kezedhez ér vagy szembe néz veled.
Itt a római kő, padlómozaik része,
felette menyasszony-dédanyád,
a bársonykeretes, tenyérnyi kép,
balról baráti asztalosmunka,
festett ládikó,
cifra kulcsok benne
és apád mandzsettagombja,
sötétméz borostyán,
amit viselni nem mersz.
A megállított ingaóra is tiéd,
sétálója rézveres Nap,
mintha régi kert felett függne
porülte, nyárvégi délután,
mikor a fecskék zuhanórepülésüket kezdik.
Várj és ne bolygasd emlékezeted,
súlyosabb, mint a földé,
oroszlános mappában maguktól törnek, porladnak szét
ködalakok közt egyszer volt képmásaid,
lám, egymást fedik el, egyik sem te vagy,
egyedül ők azonosak önmagukkal örökké,
akik üveg, kő, papír és vas vértjükben
túszul ejtve őriznek
küszöbön innen és túl.