ZAMÁRDI

A ponty
féloldalason vergődik a műanyag kádban
Ahogy simogatni próbálja
tenyerén érzi a grafitszürke haltest
bársonyos megadását
A gyerekkor sosem ér véget
Vízfelületen buborékkupolák
hámló bőrön dülledt hólyagok
Bámészkodik
Az ebédidő már elmúlt Nem éhes
A nyárnak kölyökkutyaszaga van
A rétnek frissen gyalult deszkáé
Koporsó
Eszébe jutnak csécsi és tompai utazások
elalvás előtti dohos egyedüllét
a döngölt földű dunyhás-gerendás szobákban
Birsalmaszag
A falakon a félelem ökörszem-nagyságú rései

Kilopakodva a házból
csöndesen megkerüli a vendégcsalád körletét
Szemétkosárba hajított leszabdalt halfejek
Hűvös eső szemerkél
A parti töltés mentén ormótlan-
romlott húsdarabok
kövek
Fehér utazótáskájában
a vízzel telt vödör
minden lépésnél egyre nehezebb
Hulladéktartók fémvázába rögzített
színes nejlonzsákok csapkodnak
üresen a szélben
Egymástól csöndtávolságra pecázók ülnek
Nem neszelnek föl a csobbanásra
melynek helyén
visszanyerve lélekjelenlétét
a tó pikkelyesen összefodrozódik
A nagy víz fölött egyetlen sirály

kép | istock.com