
Te még tudod helyét a sziklának,
vasfekete üllő városunk felett,
te még ismered helyét annak a sziklának,
hol reggeltől estelig
acéltű járt a rézlapon,
erről a szikláról hiteles egyedül
kép, arány, látószög,
ami megfér sűrű vonalkákban
tenyérnyi méreten innen és túl,
mert a kiragadott részlet
ebben a síkban s nem másutt
tér és idő testes gömbölyűségét,
egy glóbuszt hordozni képes,
ami elmúlt.
Íme, jobb szélen a juhász,
nagyszőrű komondor előtte,
de a nyáj, mit őriznek, sehol,
boglyas égerfák kísérik a folyót,
de víznek partja és folyása nem látszik,
balra kemencehátú hegy,
várrom sejlik, sziklaszál,
s a völgynek temploma három
a három vallás szerint,
semmi-kicsi házak elszórtan,
mintha volna örökkön a hely falu,
de egyetlen tűzhely füstöt nem üzen,
a lármás-boldog piactér üres,
pedig a kút a nem látható fedél alatt
tiszta italt szűr és gyűjt a hegyekből,
akkor is, amikor megszakad a bejegyzés
a gimnázium könyvében,
mit Gergely atya
szattyánbőrbe kötött,
amikor sátorban,
erdei barlangban kellett hálni.