ÁLMOMBAN OTT A MÁSIK OLDALON
1994 július
M. Y.-nek
Nem lázálomból riadva,
Álomba zuhanva éberen,
Egyetlen álmomba, amit tudok :
,,hat nappali, hat éjjeli
Planéta tartja éberen
Kíváncsiságomat… ”
Amit tudok, s amit sosem.
Ők választják el élesen.
A nappali planétákról – árboc –
Kosárból – látom akkor éjjeli
Testvéreik fényét,
Egyszerre vannak fenn,
A szél ellen lobognak, majd
A szélben elsimul az ősellenfelek
Zászlója, színeik egészen
Egyek, most látom, felségjelük
Közös. Ha egyszer elfelejtené
A múlás választójelét kitenni,
Összefolyna minden. Álmomban
Úgy ugráltam a nappali planétákról
Az éjjeliekre, mintha új öntésű
Úton otthagyott aszfaltdarabkákon
Játékból, hogy ne lépjek rá a
Fényesen sötét tükörre,
Elég, ha látszom benne, és tudom:
Végigvezet, töretlenül.
Egyszerre fürdetem arcom álomban,
Ébrenlétben, nélküled, veled.
Nem kell már szólni, álmodom:
Alul sötét a fal, a lőtorony
Bádogja fényben áll. A Nap a
Felhőcsipkés láthatáron most
Tűnik, érzem, a másik oldalon
Ugyanide kerül.