Simon Balázs

AKKOR MÁR HALLOM

1994 május

AKKOR MÁR HALLOM
F. Y-nek

Amikor visszazokogtál
Arról a távról, ahová
Fájdalmad állít, ott a
Rajtvonalon, megsüketülve a
Startpisztolytól, merre
Induljak?, előbb utóbbtól
Most már nem különbözik, vissza
Mégse léphetek, nincsen több
Éjszaka — mondod — együtt meztelenül,
Miféle fatörzsek a lábaim,
Vízszintesen, ártéri uszadék, puha,
Csontnélküli vagyok, játékrontó!
Nem értheted, jobb tán nekem
Mozdulni sem, míg téged lassan
Elsodor a mély felől jövő, de
Addig még: a játékod vagyok
Játékunkért, cseréptörés, csontdominó
Szilánkjain lábam helyén-helyett
Járjál, úrnőm, velem úgy el, ahogy
Kívánsz, legyek élő macid, szövetem
Tépjed, ömöljön vatta és poránhab
Belőlem, molinó, tömítéskeménységem,
Lágyuljunk el, bocsáss utamra,
Oldozd fel magad, újabb lövés
Után, cél(fek)helyen hallom
Futásodat: és neked szorítok (helyet).

kép | Nádas Alexandra: Lábas ház, 2015.