IDEOLÓGIAI TURKÁLÓKBAN
AKCIÓSAN
„polcról lopott koronát olcsón megszámítunk”
Az idézet Orbán Ottó A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras and Fortinbras cég átvilágításáról című verséből származik. A vers 1999-ben, az első Orbán-kormány regnálásának elején született, s elképesztő pontossággal és lényeglátással foglalja össze a majd csak 2010 után kiépülő NER elitjének pszichológiai attitűdjét, azt, ahogyan a 16 éven át a hatalmat szilárdan a kezükben tartó hajdani Bibó-szakkollégisták magukat és a világot látták. Nemkülönben a végeredményt, a társadalom szövetének tönkretételét, aminek a regenerálásához – föltéve, hogy minden jól megy – évtizedek kellenek majd. A vers bizonyítja, hogy alkalomadtán a költő élesebben képes megvilágítani egy politikai berendezkedés szerkezetét, mint megannyi, sok száz oldalas politológiai értekezés. Vajon létezik-e tömörebb és pontosabb látlelet ennél a sornál: „rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból rókaagyakba való eszmékkel”. A szöveg talán még mellbeütőbb most, post festum, amikor a Fortinbras & Fortinbras cég tényleges átvilágítása megkezdődött.
az aktuális ellenség
A múlt viseletes kacatjainak a különböző ideológiai turkálókban akciós áron való összevásárlása kétségkívül egyik lényegi eleme volt az elmúlt 16 évnek. Jól emlékszem megrökönyödésemre, amikor munkahelyemre igyekezvén a döcögő villamos ablakából kitekintve az egyik házfalra kitett óriási digitális hirdetőtáblán éppen a mosolygó Sorost, az aktuális ellenséget zsinóron rángató bábjátékosként megjelenítő kép körvonalai rajzolódtak ki. Nem volt különösebben nehéz rájönni, honnan származik az ötlet: a Völkische Beobachter, a hajdani nemzetiszocialista pártlap hírhedt karikatúrája volt az ihlető. Ezen egy pajeszos, nagy orrú, vigyorgó zsidó mozgatta bábmesterként a figurákat.
Tekintsünk most el attól a kérdéstől, hogy mi volt ez, vezérdemokrácia, hibrid rendszer, maffiaállam stb. – a lényeg az, hogy olyan politikai berendezkedés, amely a tőke és a digitális technológia által keresztül-kasul átjárt világban képes volt szimulálni – mindenekelőtt társadalompszichológiai értelemben, a totalitárius reminiszcenciákat felidéző, durva, a végén már egészen bizarr hazugságokig eljutó tömegmanipulációra alapozva – egy zárt társadalmat. A szuverenitásmitológia ezt akarta politikai értelemben aládúcolni. Legitimációt biztosítani egy olyan berendezkedésnek, amely formálisan plurális maradt, miközben nemigen telt el hét anélkül, hogy a hatalmi struktúra tetején lévő személyek ne szóltak volna mély megvetéssel a fékek és ellensúlyok idejét múlt rendszeréről. Informálisan minden fontos döntés a piramis csúcsán álló, az egész berendezkedést működtető személy kezében volt. A hatalom létezése ennek a személynek a karizmáján nyugodott.
Ám ennek az volt a következménye, hogy a politikai karizma szükségszerű kopásával a berendezkedés sebezhetővé vált. A hatalmi koncepció feltételezte a valóság egymást követő, önmagukba záródó pillanatok egymásutánját. Mindig jönnek az újabb, ugyanígy önmagukba záródó pillanatok; azokkal is csak akkor kell foglalkozni, amikor itt lesznek. Ennek a politikai világképnek lényegi eleme az indeterminizmus. A világot a politikus által abszolút formálhatónak látja: az ő akarata a történések végső mozgatórugója. Fel tudja függeszteni az ok és okozat törvényének érvényesülését. A végeredmény egyfajta szervezett káosz.
Az akciósan összevásárolt ideológiatöredékek mindig újabb mintázatot adtak ki. Ami ezekben közös volt, az a totális manipulálhatóság eszméje. Hogyan is írja Orbán Ottó?
„szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg
a népről meg azt hogy vasreszelék
melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba”
kép | vecteezy.com
