ILYENKOR

Ilyenkor (estefelé) az átkelés nagyon
nehéz; meg kell találni a jelentéseket; 
megérteni az óra vinnyogó kattogását, 
átlátni a légüres kézfogásokat, 
unott, hétvégi köszönéseket.
Vigyél át, révészem,
a szitkok közti réseken, arcok esti 
félárnyékában. Vigyél át 
terek szellemködén, sugárutak 
izzadt trikó-tömegén, levethetetlen 
városokon.
Az utcán sétálok, esőben,
mint aki tudja merre indul; 
a házak nyújtózkodó teteje 
a szürkéskék égboltot 
még éppenhogy megtartja.
Van-e az estéknek (ilyenkor)
elérhető túlpartja?

kép | Amélien Bayle, flickr.com