NEM TUDOM KINYITNI
letört a fül
visszahajolt
ott áll az asztal közepén
hengeres némaság
a pereménél nincs rés
csak a vak acél hideg simulása
körömheggyel kaparom a szélét
belül lötyög valami
néha sűrű mint a kátrányba fojtott délután
néha meg zörög mint a csontok
amiket elfelejtettek eltemetni a spájzban
levegő sincs benne csak vákuum
befelé szívja a tekintetemet
konyhakés éle kicsorbul
a kalapács tompán dörren a vason
nem enged
ott lüktet a konzerven a neved
egy illat
egy érintés vagy csak egy mondat
amit akkor kellett volna kimondanom
mielőtt ráforrasztották a tetőt
csak hordozom
súlyos ezüstszürke daganat
nem lehet se lenyelni se kiköpni
csak bámulni ahogy visszatükrözi
tehetetlen éhes arcomat
kép | vecteezy.com
