EGY NEJLONSZATYOR KIBORUL 1.
Horgas Béla verse, aminek címét kölcsönöztük most induló sorozatunkhoz, a költő 1995-ös Ráírás kötetében jelent meg. Rovatunkban olyan dokumentumokat, eddig nem közölt műveket mutatunk be, amelyek megvillantják a Kádár-kor hangulatát, a diktatúra működését, a cenzúrával hadakozó civilek (akkor nem használtuk a kifejezést) jellegzetes kezdeményeit – szabadságvágyát. A legszükségesebb jegyzetekkel kísért művek, levelek, meghívók, jegyzőkönyvek és egyebek a 20. század utolsó harmadából valók, többségük félelmetesen időszerű.
Először tehát a vers:
Horgas Béla
EGY NEJLONSZATYOR KIBORUL
ezek a teletömött nejlonszatyrok istenem
szekrények zugaiba szorulva
szerte a lakásban levelek iratok rajzok
fotók burjánzó dokumentumok behasadva
és átgyűrődve egymáson kazalnyi szöveg
kéziratok és nevek nevek nevek
és elutasítások hogy nem nem dehogy
a pimfek packázásai minduntalan
de barátok is bár elkeveredve
egy élőhely rétegei hát irodalom
a némán is csattogó évek
évtizedek törmelékei zúdulnak elő
és áradnak a kezem alá kérnek helyet
hogy elrendezzem szavuk csak ámulok
megnyílnak voltak és valók
ezüstlőn a meg nem születettek
görögnek együtt élők és holtak
vagy csak a dolgaik
foszló nyomaik
salakos táj
mint vízé homokban a kéz játékai
milyen fullasztóan mulatságos rálátni
nem múlik semmi sem múlik el
ami megtörtént mind itt van
ahogy egy nejlonszatyor kiborul
