TEJJEL-MÉZZEL
[„KÉSHET A TAVASZ...?]
Negyven éve a pusztában,
csak jönnek mögöttem és
várják, hogy meghaljak.
Nekem nincs kiút, bár hullik
fejemre a manna, én sosem
láthatom meg a Kánaánt.
Vezetem őket, de a dombon túl
megelőznek majd, a mögöttük
felszálló porban fulladok.
– Utánam! – szűkölöm, ám át-
lépnek rajtam. – Előtted! – kiáltják,
és én Ígéreteim Földjén maradok.
kép | vecteezy.com
